Kettőnek még a veszedelem is könnyebb, (…) de egyedül, egyedül néha még az öröm is milyen nehéz.
Keveset adtok, ha csak a tulajdonotokból adtok. Csak ha önmagatokból adtok, akkor adtok igazán
Ahhoz a helyzethez képest kell becsületesen és természetesen viselkedni, amibe az élet viszi az embert.
Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.
Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.
És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
A megbocsátás (…) nem állítja helyre automatikusan a kapcsolatot, de megnyitja előtte a lehetőséget.